CTCSS történelem

Cikkünk első részében a szelektív hívórendszerekről - népies nevükön alcsatornákról - írtunk, megismertük a ctcss hívórendszert és azt is megtudtuk, hogy a 250.3Hz-es ctcss kód használatakor miért nyit ki hamarabb a készülékünk zajzára mint a 67Hz-es beállítás esetén. Jelen blog bejegyzésünkben a rendszer technikai hátteréről írunk.

Az első CTCSS - vagy ahogy a gyártó nevezte PL ( Private Line ) - rendszert az 1950-es évek elején a Motorola mutatta be. A megoldást a többi gyártói is hamarosan átvette és különböző elnevezések alatt kínálta vásárlóinak. Bár maga az elv frappánsan egyszerű, a megvalósítás okozott néhány álmatlan éjszakát a tervezőmérnököknek. ( ne felejtsük el, hogy még bőven a "csöves korszakról" beszélünk ! ) Olyan rendszert kellett alkotniuk, mely kellően pontos, megbízható valamint ellenáll a mobil készülékeket érő hőmérséklet változásoknak és vibrációnak. A Motorola által Vibrasender és Vibrasponder -nek keresztel modulokban egy reed relé kontaktusát kapcsolgatta az egyenirányított hangfrekvenciás jel, melyet egy integráló áramkör követett és csak a megfelelő frekvenciájú jelnél engedte megszólalni az adóvevő készülék hangszóróját.

A megoldás annyira jól sikerült, hogy évtizedekig használta a gyártó kisebb nagyobb változtatásokkal. A kézi adóvevők megjelenenésével már túl nagy méretűnek bizonyult az eredeti modul, szerencsére a Bramco cég miniatürizálta a modult, így megindulhatott a CTCSS rendszer diadalmenete kézi készülékekben is.

Az igazi áttörést az integrált áramörök megjelenése hozta. A PLL alapú, az összes CTCSS kódot előállítani illetve dekódolni képes analóg áramkörök a 90-es évektől opcionális modulként voltak elérhetőek szinte az összes gyártó termékpalettáján.

A 2000-es évektől kezdődően ez az áramkör "belekerült" az adóvevők vezérlőprocesszorába, így a CTCSS hívókód alapszolgáltatássá vált. Elterjedtségének talán csak a digitális rádiórendszerek fognak véget vetni 5-10 év múlva...